Hírek

Egyéb hírek - 2021. március 24, szerda

„Nálunk van a döntés és a felelősség is a cselekvésre”

A PotePillars-nak, karunk stratégiai tervének egyik fő pillére a Tanulási kultúra koncepció, melynek elemeivel, kidolgozásával nyolc munkacsoport foglalkozik, folyamatos műhelymunkában. Céljuk a karra szabott új tanulási kultúra és elkötelezettség kialakítása, valamint a tanítási kultúráról a tanulási kultúrára való átállás megteremtése. Új gondolkodásmódot kínálnak, változatos módszertanokat dolgoznak ki, lehetőséget adva új modellek kipróbálására az oktatóknak, a hallgatóknak és az adminisztratív munkatársaknak egyaránt. A koncepció szakmai vezetője dr. Füzesi Zsuzsanna, a Magatartástudományi Intézet egyetemi tanára, akivel összegeztük az elmúlt hónapok történéseit, és virtuális aulánkban, a POTE VR Galériában való megjelenésük aktualitásait is számba vettük.

 

Schweier Rita írása

 

- Hogyan foglalná össze a Tanulási kultúra koncepció lényegét?

- Mielőtt bárki félreérti, a Tanulási kultúra koncepció nem csupán a hallgatókat szólítja meg, sőt, mondhatjuk, hogy első körben főként nem őket. A tanulást - ha azt hagyományosan, „iskolaszerűen” képzeljük el - a diákok feladatának gondoljuk. A tudás kizárólagos birtokosai azonban már nem csak a tanárok, az ismeretanyagok pedig nem csak a féltve őrzött, tudós könyvekben vannak. A tanulás élménye és a tudás megszerzése már rég kilépett az osztálytermek, az iskolák, az egyetemek falai közül, ha úgy tetszik, demokratizálódott. Új koncepciónk lényege, hogy a tanítási kultúráról a tanulási kultúrára kívánunk átállni, ami mind az oktatóktól, mind a hallgatóktól, de még az oktatást segítő kollégáktól is jelentős szemléletváltást és erőfeszítést igényel.

- Mennyire reálisak ezek az elképzelések egy világjárvány és egy modellváltás időszakában?

- Amikor egy újfajta tanulási kultúrában gondolkozunk, természetesen el kell töprengenünk azon, hogy mi az, amit meg tudunk tenni, mi az, amit lehetséges megtennünk, és mi az, amit meg akarunk tenni. Most úgy látom, hogy az, amit akarunk, sokkal erőteljesebben van jelen, akkor is, ha a külső feltételek nem tűnnek a legkedvezőbbeknek. Vissza is kérdezhetnék: mikor voltak ideálisak? Ha azonban átkeretezzük, akkor úgy is tekinthetünk rá, mint egy előre nem ütemezett tanulási lehetőségre. A hirtelen változások közepette az emberek - az első sokk után - képesek mozgósítani kreatív energiáikat is. Látjuk az oktatási szükségletek változását a világban, képesek vagyunk ezekre reagálni, és a hibáinkból tanulni is. Mi ez, ha nem a tanulási agilitás, azaz egyfajta intelligens reagáló képesség, ami a sikeres szervezetek lényegi sajátja?

A dékáni vezetéssel együtt vallom, hogy ha a cél jó, ha sok ember számára vonzó, akkor egyre erősebb lesz az a szándék, hogy ezt meg akarjuk tenni. Mivel elképesztő belső erőforrás, intellektuális potenciál van ebben a karban, az itt dolgozókban és tanulókban, képesek is leszünk rá. A Tanulási kultúra koncepció ehhez teremt kereteket, kínál reális, megvalósítható modelleket, ám nem szab határidőket, és kötelezettséget sem ír elő.

- Mitől válhatnak vonzóvá a Tanulási kultúra koncepcióban megfogalmazottak?

- Sokan vagyunk oktatók és hallgatók is, akik nem teljesen vagyunk elégedettek a jelenlegi oktatási – tanulási gyakorlatunkkal, akkor sem, ha a kiadott diplomáink minősége jó, és a végzett hallgatóink mindenütt megállják a helyüket. Gyakran felteszem magamnak a kérdést: ha szabadon választhatnék, vajon választanám-e önmagam saját oktatómnak? Beülnék-e a saját előadásomra, kurzusomra? Ha bizonytalan a válaszom, akkor átgondolom, hogyan lehet korszerűbbé, izgalmasabbá, örömtelibbé tenni az óráimat tartalmilag és módszertanilag is, azaz sürgősen „upskillingelek”. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek stabil ismeretek, amiket át akarok adni, hogy nem kedvelem és alkalmazom az oktatás hagyományos formáit, vagy nem látom annak létjogosultságát számos területen, de az is világos, hogy ez önmagában már kevés a 21. században. A pedagógiai sokszínűség a gondolkodásban, a megközelítésekben, a módszerekben elkerülhetetlenné vált. Azaz továbbra is fontos a „mit” tanítunk, de emellett a „hogyan” is az élre került. Mindkét dimenzióban komoly változtatásokra van szükség, és ezeket szolgálja az a nyitott rendszer, amit a Tanulási kultúra koncepció jelenít meg. Motiválhat az is, hogy az emberek az érdekes feladatokat részesítik előnyben, azaz az izgalmas, változatos, váratlan fordulatokban gazdag tevékenység (legyen az tanítás vagy tanulás) akkor is vonzó, ha nem minden változás egyszerű.

- Nyolc munkacsoportot említ a dokumentum. Hogyan épülnek fel, kikből állnak a munkacsoportok?

- A munkacsoportok célja, hogy a Tanulási kultúra koncepcióban zajló tevékenységeket egyfajta rendszerbe integrálja. Ezek a csapatok önállóan és együtt is dolgoznak. Tevékenységi körükhöz tartozik a koncepció megalapozása, a szervezeti kultúra- és személyiségfejlesztés, a hallgatói elköteleződés és felelősségvállalás, valamint az oktatói szerepvállalás erősítése. Utóbbihoz kapcsolódik a motivációs rendszerek kidolgozása, az oktatók érdekeltté tétele e folyamatban. A koncepció végrehajtásának elemei közé a pedagógiai módszertanok fejlesztését, a digitális tanulóterek kialakítását, a PotePédiát, és nem utolsósorban a nemzetközi kapcsolatok fejlesztését soroltuk. A rendszer nyitott, alakulóban van egy új munkacsoport is.

- Hogyan működnek a gyakorlatban ezek a csapatok?

- A vezetés csak katalizátorként van a háttérben. A munkacsoportok önszerveződőek és célorientáltak, az ő képességeikben és motivációjukban van a siker kulcsa. Ez csak úgy lehetséges, ha meghagyjuk nekik a gondolat, a döntés és a cselekvés szabadságát. Úgy látom, hogy nem az alapján választódnak ki az emberek, vagy maradnak benne a folyamatban, hogy ki hajlandó végrehajtani a dékán utasításait, hanem annak mentén, kik hisznek ugyanabban. Ez a kar értékeit és céljait jelenti, akkor is, ha azokat sokféleképpen közelítik meg. Más szóval: akik a szívüket, a lelküket, a tudásukat, a képességüket maximálisan beleteszik a tennivalókba, és közben hajlandóak fejlődni is. Meg kell mondanom, hogy elképesztően szuper csapatok jöttek létre, remek vezetőkkel. Őszinte hálával és köszönettel tartozom nekik. Lenyűgöz, hogy a legtöbben – a rengeteg elfoglaltságuk mellett – nem tehert, hanem alkotó tevékenységet látnak ebben.

- Milyen új lehetőségek várnak a koncepcióban foglaltak iránt érdeklődőkre a közeljövőben?

- Őszintén szólva a Tanulási kultúra nem egy fesztiválprogram, ahol a profi és jól fizetett rendezvényszervezők színesebbnél színesebb programokat kínálnak, és mi csak kóválygunk a standok között, bele-belekóstolva a felhozatalba. Még akkor sem, ha a POTE VR Galériában most éppen így fogunk bemutatkozni. Nem titkolt célunk az, hogy partnereket találjunk ehhez a kalandhoz. Nem kínálunk kész recepteket, ám az ott található kezdeményezésekkel arra bátorítjuk az érdeklődőket, hogy próbálják ki ezeket, és segítsenek dönteni a lehetőségek között. Tesszük ezt úgy, hogy sem a döntést, sem annak felelősségét nem vállaljuk át sem az oktatók, sem a hallgatók helyett. Nem hiszem, hogy meglepő, amit mondok: bárhogy is cselekszünk, a döntés és a felelősség nálunk van, legfeljebb nem tudatosítjuk eléggé. Nem ismerek Magyarországon hasonló jelentőségű tanulási koncepciót, ahol a szervezet minden szereplőjét egymás partnereként hívjuk meg közös gondolkodásra, közös fejlesztésre, örömteli együttlétre, fejlődésre és tanulásra.

- Tekinthetjük ezt akár „piaci érdeknek” is?

- Igen, az is, és az emberi élet minősége, a „hozzánk adott érték”.

POTE VR EXPO bemutató videó:

Hírarchívum