Hírek

Egyéb hírek - 2021. július 19, hétfő

"Közösségformáló ereje van a közös gondolkodásnak, hát még a közös cselekvésnek és a közös sikereknek" - tanévösszegző interjú dr. Nyitrai Miklós dékánnal

Példa nélküli volt ez a tanév, mintaszerű a hallgatók és az oktatók helytállása, heroikus a gyógyítóké, a kutatóké. Az orvoskar közössége, valamint a vele együttműködő, tágabb környezet is példaértékű összefogásról tett tanúbizonyságot, ami számos területen megnyilvánult: megvalósulhattak személyes közegben az avatások, elkészült és használatba került az új elméleti és oktatási tömb, új tanítási és tanulási módszerekkel gazdagodott a kar, komoly külföldi kooperációk jöttek létre, jelentősen nőtt a munkatársak tudományos teljesítménye, ahogyan az innovatív kezdeményezések ösztönzése, azok társadalmi és gazdasági hasznosulásának biztosítása is jó úton halad. Dr. Nyitrai Miklós, karunk dékánja optimistán látja a jövőt.

 

Schweier Rita írása

 

- Különösen meghatóak voltak a nemrégiben zajlott avatások, hiszen a tavalyi, írásbeli eskütétel után nem kis öröm, hogy az ifjú doktoroknak most személyesen volt lehetőségük erre.

- Ez nem kis boldogság nekünk is, hisz láttuk a munkánk gyümölcsét, az energikus, ambiciózus fiatalokat, akik tele vannak tervekkel. A végzettek száma hasonló volt a tavalyihoz, talán egy-két nemzetközi hallgatóval volt több, köszönhetően a hallgatók, az oktatók és a munkatársaink adaptív, innovatív készségének, hozzáállásának. Általuk az elmúlt félévet is sikerrel vittük végig.

- Az augusztus végéig meghosszabbított tanév az orvoskar esetében mit jelent?

- Azt jelenti, hogy augusztusban is lesz egy olyan hét, amikor vizsgázhatnak azok a hallgatók, akiket a járvány valamely aspektusa érintett. A normál kerékvágásban is szokott vizsgáztatás zajlani ilyenkor, bár ez azokat érinti, akik a következő félévből vesznek fel egy vizsgatantárgyat, és abból beszámolnak. Augusztus 20-a után hagyományosan is visszatér az élet a karra, abban az időszakban tartjuk az Orientációs Napokat, és minden a normális menetben folytatódik. Egy hosszú és nehéz periódus van mögöttünk, ezért mindenkinek azt tanácsoltam, hogy aki teheti, júliustól augusztusig kapcsolódjon ki és töltődjön fel.

- Izgalmas lesz a tanévkezdés is, úgy hallani, hogy a központi, országos tanévnyitót a kar új oktatási és elméleti tömbjében tervezik megtartani.

- Ez még csak terv, egyelőre kérdés, hogy így lesz-e, vár még ránk sok szervezési feladat ezzel kapcsolatban, de valóban szeretnénk, ha szeptember elseje, a Magyar Felsőoktatás Napja elhozná a gyönyörű oktatási palotánk megnyitóját is. Az új tömb egyébként már üzemel, használatba vettük, az intézeteink a maguk ütemében költöznek át. Megvalósulása az elmúlt nyolc év eredménye. Emlékszem arra az időszakra, amikor dr. Miseta Attila dékán úr, dr. Bódis József rektor úr, és Jenei Zoltán kancellár úr vezetésével elindult a tervezés, hogy a forrásokat megtaláljuk, az elképzelések elkészüljenek. Ez egy nagyon hosszú folyamat, maga az építés is közel három év volt, az első kapavágástól odáig, hogy a kivitelező készre jelentette az épületet, és ezt követte még az engedélyeztetés. Ez egy több mint 11 ezer négyzetméteres tömb, ami nagyon sok funkciót foglal magában, ezért sok kiegészítő berendezést, eszközt is kellett hozzá venni.

- A kar stratégiai tervének, a PotePillars-nak az egyik fő pillére az Épített környezet koncepció. Ennek tükrében hogyan haladnak a fejlesztésekkel kapcsolatos elképzelések?

- Az oktatási palotánál maradva: lenyűgöző, az az érzése az embernek, hogy egy jól kitalált, 21. századi épületben van. Van egy közvetlen hatása - jó lesz bemenni, leülni tanulni, ebédelni az új étteremben, vagy egyszerűen csak beszélgetni a közösségi terekben -, és van egy közvetett is, mert támpontot jelent a campus, sőt, az egész egyetem infrastruktúrájának a tervezésében is. Olyan húzóerő, amelynek a mentén újragondolhatjuk új tereinket, épületeinket.

Az Épített környezet stratégiai pillér nem azt akarja megmondani, hogy hova épüljön épület, azaz mekkora kubatúrát kellene és milyen célokból létrehozni. Arról szól, hogy ha újat építünk, vagy felújítunk régi épületeket, akkor milyen szempontok mentén érdemes gondolkodnunk ebben. Az már most az egyik fontos olvasata, hogy nagyon kell figyelnünk a praktikusság elve mellett az otthonosságra is. Egyre nagyobb terek szükségesek a nem direkt oktatásra, illetve kutatásra dedikált tevékenységekhez is. Ha ezeket sikerül biztosítanunk, akkor valóban olyan karrá válunk, amelyet még inkább a második otthonunknak érezhetünk, és ahova örömmel, büszkeséggel jövünk.

A Campus Cooperationis tanulmánykötetünk 389 oldalon példákat mutat azért, hogy tágítsa a víziónkat egy szakember által készített anyagon keresztül, láttassa, érzékeltesse, „miért jó az, hogy valami szép”. Az is kiderül ebből a munkából, hogy nem kerül többe szépet építeni. Ugyanabból a költségvetésből már nem fehérre vagy tojáshéjszínűre kenjük a falat, hanem színeket használunk. A bevilágításnak is van pszichológiai, funkcionális és szerkezeti hatása, és így van ez a közlekedési terekkel is. Nem mindegy, hogy ha végigmegyünk egy folyosón, akkor az inspirál-e minket, szép-e, érdekes-e, mit érzünk közben. Ez az iránymutatás azért is fontos, mert rengeteg a tervünk a továbbiakban is, nem mindegy, hogy az épületeink hogyan újulnak meg. Ez egy gazdagon illusztrált anyag, ami visszatekint az oktatás múltjára is, megmutatja, hogy Kanadától Dél-Afrikáig milyenek a ma szépnek tekintett egyetemek, és utolsó harmadában a mi campusunkra is tesz javaslatokat, amik között vannak bátrak és visszafogottabbak is. Értéke abban áll, hogy fontos és hasznos a számunkra, időtálló - több évre megfelelő támpont -, a közösségünk megismerheti, bepillanthat az építész szakma rejtelmeibe, tanácsokat kaphat, és amikor a saját gondolatait rakja össze a jövővel kapcsolatban, akkor ezeket be tudja építeni.

Egy rendkívül izgalmas beszélgetéssorozat alakult ki a Minusplusszal, a budapesti építésztervező és designer iroda munkatársaival. Azt mi nem tudtuk megfogalmazni, hogy építészetileg mire vágyunk, pusztán annyit, hogy a lelkünk mit szeretne, illetve a jóllétünk szempontjából mi a fontos. Ők aztán ezt lefordították arra a nyelvezetre, formai nyelvre, színvilágra, logikára, amit az építészet ma már tud. A közös alkotás folyamata tanulságos és szórakoztató is volt.

A Campus Cooperationis kötetből készül egy rövidebb, könnyebben áttekinthető verzió is, amit mindenki megkap. Szemléletet formálunk vele, ami az egyik legnehezebb feladat, hisz sok beidegződése van mindannyiunknak. A cél az, hogyha a közeljövőben például a könyvtárunk a kétszeresére bővül, akkor ne csak egy szék és egy asztal legyen ott, ahova le lehet ülni tanulni. Ez a gondolkodásmód méltóságot is teremt az épületeknek, mert ha jól érzik bennük magukat az emberek, akkor az otthonukká is válhatnak, közel kerülhetnek hozzájuk. Ezekből az apró kockákból épül fel az a vár, amit a PotePillars mint egész vizionál: vázolja, felfesti és vitára is bocsátja az orvoskar jövőjét.

- Összefoglalható akár úgy is ez az üzenet, hogy nyitunk és kommunikálunk.

- Valóban, hisz van a munkánknak olyan része, amely a kar összes polgárát érinti, és ez  társadalmasítható, ebben dominálhat a közösség véleménye. Ez a közösségi megfogalmazás azonban nem lehet koherens, inkább részegységeket tekint át, azokra ad megoldást, ezért döntöttünk úgy, hogy a PotePillars-ban leírjuk a jövő egy változatát. Ennek közreadásával provokáljuk az embereket, hogy gondolkozzanak el ők is, és mondják el elképzeléseiket a parkról, vagy akár a digitális eszközhasználatról. Vitaanyagot alkottunk tehát, ami nem tökéletes, nem is várom el tőle, hogy az legyen, és nem gondolom, hogy valaha az lesz. Az a fontos, hogy kijelöli a következő néhány év fejlesztési irányait, amiken folyamatosan lehet változtatni.

Rendkívüli feladatunk a közösség fejlesztése. Ebben nagy szerepe van annak, hogy közös célokat találunk, fogalmazunk meg, és együtt kezdjük meg ezek megvalósítását. Az lenne a jó, ha az emberek megtalálnák a PotePillars rendszerében a maguk számára fontos dolgokat, azzal azonosulni tudnának, majd tennének is érte, és akkor összeállna a sok kis mozaik egy gyönyörű képpé. Közösségformáló ereje van a közös gondolkodásnak, hát még a közös cselekvésnek és a közös sikereknek. Nekünk ezen az úton kell elindulni, mert biztosan ez a jövő. Én ennek az úttörő gondolkodásnak vagyok a híve: mondhatjuk azt, hogy mi mindent tudunk, amit más is, de ennél többet szeretnénk, és megvan mindenünk hozzá. Ha ez csak néhány ember célja, az semmit sem ér, ám ha több százé, akkor az biztosan megvalósul, ezért volt fontos ezt közzétenni.

- Több hónap eltelt azóta, amióta napvilágra került a stratégia, hogyan látja, hol tartunk jelenleg ezen az úton?

- Úgy látom, hogy a kar szövetébe lassan beépül ez a gondolat, egyre többen elolvasták, ismerik. Ez azonban nehéz és lassú folyamat, odafigyelve, türelmesen, sok jó ötlettel gazdagítva kell benne haladnunk. Egyelőre csak a nulladik lépésnél tartunk, a tervrajz az asztalon van, mindenki eljutott a megismeréséig, ám az építkezéshez még idő kell.

Sok feladat vár ránk a jövőben azáltal is, hogy modellt váltottunk, bevezették a szolgálati jogviszonyt, emiatt sok mindennel kell foglalkoznunk ahhoz is, hogy a kar működésének a menedzselhető része - a menedzsment - talpon legyen, és biztosítsa a stabil működést. A PotePillars gondolatiságának elültetése a hallgatók és a kollégák között egy éveken átívelő folyamat lesz, amiben a kisebb-nagyobb sikerek visszacsatolódnak, így adva értelmet mindannak, amit kigondoltunk, majd közösen alakítunk. A szemünk láttára lesz valami jobb, szebb, vagy csak kellemesebb, és ez ösztönzést ad a továbbiakra is. 

- Apróbb sikerek azért már minden pillérnél megfigyelhetők: az Épített környezet koncepció részeként elkészült és hamarosan átadásra kerül az új elméleti és oktatási tömb, a Tanulási kultúra koncepcióban foglaltak alapján külföldi és a mi oktatóink által új módszerek nyertek bevezetést. A Tudomány és innováció koncepció elképzeléseinek mentén is jó úton halad a kar, hisz félév alatt született annyi publikáció, mint máskor egy év alatt, egyre több az innovatív kezdeményezés, ami meg is valósul, és már látszik ezek társadalmi és gazdasági hasznosulása is. Mindezek mellett élvezni lehet a napvitorlák színvilágát és árnyékát, az új parkot és a parkolókat, alakulnak tehát a Well-Being koncepció elemei is.

- Utóbbi koncepció áll most a legközelebb a szívemhez, mert ezen dolgozunk mostanában a legtöbbet. Nem állunk egy helyben, és várjuk a sült galambot, az a fontos, hogy úton vagyunk, és ez az előbb említett pozitív visszacsatolásnak az alapja. Egyre több kolléga dolgozik ezen, és egyre több a hallgató is, akit megérintett a gondolatisága, és talál rá időt. A PoteCross képzésünkben is vannak már diákok, holott csak az első évet zártuk, a szemlélet tehát terjed. Én nyilván azt szerettem volna, ha ez egy hétvége alatt megvalósul, de türelmesnek kell lennünk, miközben figyelünk is a folyamatokra, mert nem biztos, hogy amit leírtunk, azt minden tekintetben jól eltaláltuk. Fontos újra és újra átgondolnunk, és ha szükséges, javítanunk. Egy dinasztia, illetve egy család is így működik.

Számomra a háttérfolyamat a leglényegesebb, amikor a közösség elkezd a közös célokban gondolkodni, és amikor a folyamat eljut odáig, hogy már megerősíti azt a bizalmi szintet, ami a közösségen belül van. Ez azt jelenti, hogy ha azt mondják nekem, hogy sárga terepjáróval kell jönni, akkor nem gyanakszom, miért azzal. Ha esetleg nem értem, akkor megkérdezek róla három embert. Ez az a pont, ami számomra a mérföldkövet jelenti, azaz ha a bizalom ott tart, hogy segít  krízishelyzet esetén abban, hogy a frusztráció ne tudjon nagyra nőni, aminek a bizalmatlanság mellett a bizonytalanság szokott az alapja lenni. Sajnos van olyan élethelyzet, amikor a bizonytalanság nem kikerülhető opció, mert nem rajtunk múlik, ám a bizalmatlanságot tudjuk kezelni. Ennek elnyerése hosszú évek munkája, ahogyan a tiszteleté is. Azt gondolom, hogy azok, akik elkötelezettek, akik értik ezt, és szeretnének is valamit kezdeni magukkal és a karral, amiért dolgoznak, azok meg tudják találni a módját annak, hogy ebbe a bizalmi bankba egyre többet betegyünk.

- Pontosan egy év múlva lejár a dékáni ciklusa. A jövő év júliusáig meddig szeretne eljutni, mire vágyik, hogy ebből a sokaságból teljesüljön?

- Azért nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert egy öt-tízéves gondolkodási ciklus elemeit nem egyszerű évekre bontani. Összegezve: annyit szeretnék, hogy haladjunk ezen az úton tovább, és minél tovább.

A hallgató része, sőt, a központja a tanulási folyamatnak, ő azért jött ide, mert szeretne tanulni, eltökélt abban, hogy például orvos legyen belőle, és így az elkötelezettsége is megvan ehhez. Örülni fogok, ha ennek tudatában a képzéseinkben is változás történik, amihez mindenkinek változnia kell: a tanárnak sokkal inkább partnernek kell tekintenie a diákot, mint eddig, a diáknak pedig többet kell magából adnia a tanulás folyamatába. Fontos, hogy interaktívvá váljon az oktatásunk, aminek eredményeként elmélyültebb lesz a hallgató tudása, és nem mellesleg szórakoztatóbb, élvezetesebb is annak megszerzése. A cél az lenne, hogy úgy oktassuk, képezzük a hallgatókat, ahogyan ők tanulni szeretnek. A tartalom természetesen változatlan marad, a közreadás mikéntje azonban módosul, és ehhez ma már számos technológia és módszer áll rendelkezésre. Nem mindegy, hogy a diák passzív elszenvedője a folyamatnak, vagy beleadja magát.

Örülni fogok, ha tartalommal töltődnek meg azok a tereink, épületeink, amik létesülnek, és fejlődnek a szolgáltatási köreink is. Azok, akik itt tanulnak, egyben itt is élnek, és ennek az életnek rengeteg aspektusa van, ide tartozik az étkezés, a sport, a lelki tanácsadás, és ebben nagyon sok még a teendő. Akár egy év alatt is sokat léphetünk előre. Augusztusban tervezzük az étterem nyitását, ami már ennek része lesz, és sok ilyen várható még.

Karunk publikációs teljesítménye lenyűgözően alakul, a cikkeink száma öt év alatt megduplázódott, de a tudomány nem pusztán ebből áll. Van olyan része is, melynek során műhelymunkában innovációk születnek, és gazdasági szereplőkkel kezdünk együttműködni, ami a modellváltás után sokkal egyszerűbb lesz. Tudományosan óriási potenciál van a karban az orvos-egészségügyi területen, a klinikummal, más karokkal, testvérkarokkal együtt. Ezt még nem aknáztuk ki megfelelően. Örülnék, ha ebben az irányban is tapasztalhatnék fejlődést, ami akár egy év alatt is robbanásszerű lehet.

Az is elégedettséggel töltene el, ha a stratégiát minél többen a magukénak éreznék, részben vagy egészben. Az számomra másodlagos, hogy ezek után hogyan fordulunk rá az egyes fejlesztésekre. A PotePillars-nak fejben van a nagy feladata. Szép terveket szépen össze lehet rakni, azonban az már komoly kihívást jelent, hogy mindezt 3500 diák és ezer tanár a sajátjának is tekintse. Nem lehet tudni, ez mennyi időbe telik, az is lehet, hogy elegendő lesz rá egy év. Ez tehát a sava-borsa, a lelke, a gerince mindennek, minden más erre épül. Akkor is, ha jól csináljuk, és akkor is, ha nem.

- Honnan lehet azt majd látni, érezni, hogy ez sokak, akár az össznép sajátja lett?

- Lehet méréseket készíteni, vagy szúrópróbaszerűen megkérdezni róla az embereket, de alapvetően  érezni fogjuk a válaszokból, a testbeszédből, a kommunikációból, és a konkrét, apró cselekvésekből. Az biztos, hogy lehet benne haladni, azt pedig, meddig lehet eljutni, az idő igazolja majd. Egyetlen olyan komponense sincs, amelyet ne lehetne megvalósítani. Csak egyetlen dolog lehet ennek a kerékkötője, ha nem tudjuk közösségként képviselni. Ha háromezer ember mondja majd, hogy itt zöld, vagy épp hupilila falak legyenek, akkor én azt fogom felelni: ha ebben akartok élni, ám legyenek!

- A modellváltás bizonytalansága azért megnehezíti ezt a közös gondolkozást. Ennek egyik oka, hogy gyorsan ment végbe az átalakulás, és olyan helyzetben, amikor a járványhelyzet miatt alapjaiban sem nyugodtak az emberek. Hogyan látja ennek hatását a kar fejlődésére?

- Ez így van, és valóban vannak még nyitott kérdések ezzel kapcsolatosan. A Pécsi Tudományegyetem egy nagy egyetem, és annak egyik erős kara a miénk, hagyományokkal, értékekkel, beltartalommal, kiváló emberekkel, megfelelő részesedéssel a hallgatói piacon. A bevételeink kétharmadát a nemzetközi hallgatók adják, emellett vannak terveink, amik mellé oda tudunk állni, és a nehéz helyzetekben össze tudunk fogni. Nincs félnivalónk. Tenni kell a dolgunkat tovább. Az új szabályok jó része biztosan könnyebbé teszi majd az életünket, több mozgásteret ad azokban a kérdésekben, amik eddig béklyóba kötöttek minket. Ha azokat az alapelveket, értékeket, gondolatokat képviseljük továbbra is, amiket eddig, akkor azt gondolom, hogy gyorsabb lesz a fejlődésünk, és egy gyönyörű időszak következik az életünkben.

Fotó:

Kalmár Lajos, Ujfalusi Zoltán

Hírarchívum